Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!

A Szatmár.ro hírportál ez alkalommal is egyházi elöljárók gondolataival kíván kellemes ünnepeket. Olvassa el a római katolikus, református és evangélikus lelkészek húsvéti gondolatait!

Krisztusban szeretett Testvérek!

Külön ajándék számunkra, hogy az idén Kelet és Nyugat együtt ünnepli Jézus Krisztus feltámadásának ünnepét, a Húsvétot, ami nem egyszerűen egy ünnep a többi között, hanem az „ünnepek ünnepe". Húsvét ünnepe kettős üzenettel bír számunkra: egyrészt az Atya válasza Jézus életére és engedelmességére, másrészt egy csodálatos ígéret mindazoknak, akik Krisztus példáját követik.

Húsvét mindenek előtt az engedelmesség jutalma. Hogyan látjuk az engedelmességet Jézus életében? Amikor a világba lép ezt mondja, nézd Atyám, jövök, hogy teljesítsem akaratodat..., és az Ige testté lett, és szegényen élt köztünk. Istállóban születik, kiszolgáltatja magát a történelemnek és az emberek gonoszságának. Mindez azért történik, mert így akar tanítani és fölkészíteni minket életünk nagy feladatára: Istenre szorultságunk elfogadására. Cselekvésének törvényéül a szelídséget választja és nem az erőszakot, mert tudja, hogy Isten az Ő bölcsességét nem erőszakkal, hanem szeretettel akarja diadalra vinni, és ezt a győzelmet csak a kereszt vereségében érheti el. Meghajlik az Atya akarata előtt. Kérhette volna halálának elengedését, de nem kérte. Kérhette volna, hogy a Föld Édenkertté váljék, ahol többé senki sem éhezik, de nem tette. Ő, a szeretett Fiú, megszüntethette volna a szenvedést, és nem kellett volna alávetnie magát a gyötrelemnek, de nem kérte. Az Isten által teremtett való világot, amelyet az ember engedetlensége a bűn által megrontott, olyan valóságnak fogadta el, amilyen volt. Lehajtotta fejét és elfogadta a kicsúfolást, megostorozást, keresztre feszítést. Így olvassuk a Filippi levélben: „Megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten fölmagasztalta és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek" (Fil 2,8-9). Vagyis föltámasztotta őt a halálból. Húsvét az Atyaisten válasza Krisztus önátadására.

Másodszor, a Húsvét ígéret mindazoknak, akik Krisztus példáját követik.

A föltámadott Krisztusban az ember támad föl. Üdvösségünk titka abban a befogadásra kész magatartásban rejlik, amelyet Krisztus átélt, és amelyet mindannyian újra átélünk a Krisztus által hirdetett keresztség szentségében. Elmerülünk a halál vizében, és föltámadunk Krisztussal egy új életre! Ekkor valóban boldogsággá válik mindaz, amit Jézus boldognak mondott, bár mi nem értettük. E szavak: „boldogok a szegények", „boldogok, akik sírnak", „boldogok, akik éheznek", „boldogok, akiket üldöznek", káromkodásként hangzanának a szegények, éhezők, sírók, üldözöttek fülében, ha nem fejeznék ki Krisztus győzelmét az emberi valóság hiányosságai fölött. Jézus szavai minden szempontból esztelenségnek tűnnének, ha kimondásukkor nem lett volna tudatában az ember biztos fölszabadításának, aminek föltámadása a garanciája. De hogy szabadok legyünk, ahhoz előbb nekünk is meg kell halnunk saját magunk számára, és el kell kezdenünk Istennek élni. Ez az igazi Húsvét, amikor „frigyre lép isteni és emberi, földi és mennyei" (Exultet). Akkor leszünk igazán boldogok, ha Krisztushoz hasonlóan bele tudunk simulni Isten akaratába alázatban, engedelmességben, őszinte önátadásban. Mert ugyan szép ez a világ, de Isten egy csodálatosabb és sokkal szebb országot készít az őt szeretőknek a feltámadás csodájában.

Krisztus sírja üres, Krisztus feltámadt, megdicsőülten él és Atyja országába hazavár. Az idei Húsvéton adjuk át egészen magunkat Neki.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden jóakaratú testvéremnek örömteli, kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket.

2014. Húsvétján
+Jenő püspök

A feltámadás örökösei vagyunk!

Lk.24; 46-47

46. És monda nékik: Igy van megirva, és így kelett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:

47. És prédikáltatni az ő nevében, a megtérésnek és a bűnök bocsánatának Minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdeve.

Az ószövetségi prédikációk előre megjelentik, hogy Istenek a sok intelme után sem tud a kiválasztott nép igaz bünbánattal tiszta hittel méltóvá lenni az Űr országához. Az ember méltatlanná lett a szövetségre, és a megfizetésre is. Hiábavaló volt a sok bűnért való áldozat is, ha nem párosult kellő lelki odaadással.

Ezért az Úr elküldte az Ő egyszülött Fiát, hogy a főpapi áldozattal amelyet saját magán gyakorolt, isteni vérrel a bűneink árát megfizesse.

Amíg Jézus tanított, gyógyított, éhezőket tartott jól, halottakat támasztott fel, a tanítványok is nagyon jól érezték magukat a környezetében.

Mi emberek, a mában élők is így érezzük magunkat, ha Krisztus áldásaival velünk van. Ameddig csupa szépben, jóban van részünk, nem tudjuk elhinni, hogy másképp is lehet.

A Jézust követők és a tanítványok életében bekövetkezik, az amit bár ő előre megjelentetett, mégsem akarták felfogni. Az amit mi is a nagypénteki eseményekből nagyon jól ismerünk. A virágvasárnap Jeruzsálembe bevonuló Jézus történetét jól ismerjük, de van ennek a történetnek a végén egy kijelentés, amit Isten mond látva Szent Fiának a keserűségét, aki már a hozsannázók sokságában ott látja a „feszisd meg"-et kiáltókat is. „Megdicsőíttetem és meg is dicsőítem". Sokan azt hitték, hogy mennydörög, vagy pedig angyal szállott Jézushoz, pedig itt az Atya Isten közelsége és könyörületessége mutatkozik meg.

Nagypéntek után, harmadnap az összezavarodott tanítványi sereg, immár Júdás nélkül a megbánó Péterrel, a kételkedő Tamással együtt vannak. Nem tudják mihez kezdjenek magukkal. Eszükbe jut Jézus tanítása, szeretete de a Mester nélkül tehetetlenek.

Ilyen a mi életünk is, Jézus nélkül tehetetlenek vagyunk, ha tenni is akarunk valamint, a rossz irányt válasszuk. Az összegabalyodott emberi lélek, Jézus nélkül nem találja meg a kiutat. Ilyenkor kell leborulva, bűnbánattal imádkozni és kérni a feltámadott Jézus Krisztus segítségét. S akkor minden értelmet nyer, és mindenre fény derül.

Így állott meg Jézus a tanítványok között, és rájuk köszönve „Békesség néktek". Így áll mi közöttünk is és azt szeretné, hogy ünnepi készülődéseink közepette a legfontosabb Jézus Krisztus megtalálása és békéje legyen.

„Így van megírva, és így kellet szenvedni a Krisztusnak" és feltámadni a halálból harmadnapon. Innen ránk bízza az Ő munkájának folytatását.

„ És prédikáltatni az Ő nevében". Az egyházaknak nincs más dolguk mint erről a kegyelemről, Jézus Krisztus csodálatos szeretetéről, az érettünk történt áldozatról, és a feltámadásról bizonyosságot tenni. Erre kérünk mi is benneteket. Szenteljétek meg az ünnepet, üljetek igaz Húsvétot. Legyetek együtt a hívogató Föltámadottal, örüljetek Isten megváltó munkájának melyet megbizonyított az Ő Szent Fiában. Jöjjetek el az igehirdetésekre, az Úrvacsorára, a közös imádságokra. Keresétek egymást, köszöntsétek az atyafiakat a föltámadott Jézus Krisztus szeretetével. Legyen élővé a Húsvét misztikuma a lelketekben. Ő adjon áldott, kegyelemben gazdag, boldog ünnepet. Ő ma is erre kér, erre bátorít: „És én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig". Ámen

Atyafiságos szeretettel a Nagykárolyi Református Egyházmegye nevében:

Nagy Sándor
lp. esperes

„Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt" (Lukács 24. 5-6)

Keresztyén testvéreim! Ezen az ünnepen Luther Márton gondolatait szeretném megosztani önökkel.

"Két dolgot meg kell jegyeznünk. Az első az a szomorú, nyomorúságos, véres tény, amelyet Nagypénteken hallottunk, miszerint Krisztus latrok között függ, és nagy fájdalmak között hal meg. Mindezt olyan szívvel szemléljük, amely nem kételkedik, hogy ezek a mi bűneink miatt történtek, hogy az igazi és örökkévaló pap a mi bűneinkért adta magát, és azokért halálával fizetett meg.

Másodszor: azáltal azonban, hogy a hitvallásban egymást követve mondjuk, miszerint Krisztus megfeszíttetett, meghalt, eltemették, alászállt a poklokra, és a harmadik napon a halálból feltámadt, azt valljuk meg, hogy a mi Urunk Krisztus az előbbiekhez képest valami mást, szebbet, teljesebbet, örömtelibbet hozott magával. Bizonyos vigasztalásunk az, hogy Krisztus halála által nem csupán bűneinket törölte el, hanem az Ő feltámadása által igazulunk meg és üdvözülünk.

Ha mi igazi keresztyének akarunk lenni, forgassuk és erősítsük meg a hit tanítását szívünkben, hogy Krisztus, aki a mi bűneinket a kereszten viselte és azokért halálával megfizetett, a mi megigazulásunkért támadott fel a halottak közül.

E nagyszerű győzelmet ünnepeljük ma. Minden azon múlik, hogy megszívleljük és erősen hisszük-e, hogy Krisztusban Isten az ördöggel, a megigazulás a bűnnel, az élet a halállal, a jó a rosszal, a dicsőség a gyalázattal küzdött és győzött. Nagypénteken láttuk, hogy bűnünk, átkunk és halálunk Krisztusra helyeztetett, és őt megnyomorította; Húsvét napján azonban teljes élet, kegyelem, örök boldogság és megigazulás van."

A Szatmárnémeti és Nagykárolyi Evangélikus - Lutheránus Gyülekezetek nevében mindenkinek áldott ünnepet kívánok.

Gödri Alpár
Lelkész